[Recurrent inhibition during Jendrassik maneuver]
- PMID: 32750241
- DOI: 10.18071/isz.73.0249
[Recurrent inhibition during Jendrassik maneuver]
Abstract
Objective - Conflicting theoretical models exist regarding the mechanism related to the ability of the Jendrassik maneuver to reinforce reflex parameters. Our objective was to investigate if vigorous handgrip would induce changes in recurrent inhibition of soleus motoneurons. Method - Soleus H reflex was evoked by stimulating the tibial nerve at rest and during bilateral vigorous handgrip, alternating single (H1) and paired stimulation (H2). At paired stimulation we used interstimulus intervals of 10, 15, 20 and 25 ms and supramaximal test stimulus. H1- and H2-wave amplitudes were expressed as percentage of maximal M-wave amplitude. Conditioned H2 wave maximal (H2max) and minimal (H2) amplitudes evoked at rest and expressed as a percentage of the unconditioned H1max amplitude were compared with the corresponding values obtained during handgrip by means of paired Student test and Bonferroni correction. Subjects - At the study participated 28 healthy volunteers. Results - The H1max/Mmax × 100 values obtained during handgrip (37.5±10.1) were significantly higher than those obtained at rest (27.1±7.4). The H2max/H1max × 100-va-lues obtained at paired stimulation were significantly higher during handgrip than at rest, while no significant diffe-rence was found between the H2/H1max × 100-values obtained during handgrip and at rest respectively. Discussion - The H2max/H1max is determined by both the excitability of the motoneurons and the recurrent inhibition elicited by the conditioning stimulus, while H2/H1max indicates only the level of recurrent inhibition. According to our results the Renshaw cells retain their inhibitory effect on the soleus alpha motoneurons during remote muscle contraction. Conclusion - Soleus H reflex enhancement during Jendrassik maneuver is not due to decrease of recurrent inhibition.
Célkitûzés és kérdésfeltevés – A Jendrassik-mûfogás alatti reflexélénkülésre eddig ellentmondó magyarázatok születtek. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy kétoldali erôs kézszorítás során változik-e a soleus motoneuronjaira ható rekurrens gátlás. Módszer – A nervus tibialis ingerlésével soleus-H-reflexet váltottunk ki teljes nyugalmi állapotban és erôs kétoldali kézszorítás alatt, váltakozva egyes (H1), illetve kettôs ingerléssel (H2). A kettôs ingerlésnél 10, 15, 20, illetve 25 ms ingerközti intervallumot és szupramaximális tesztingert használtunk. A H1- és H2-hullám amplitúdóit az M-hullám maximális amplitúdójának százalékos arányaként fejeztük ki. Páros Student-teszt és Bonferroni-korrekció segítségével összehasonlítottuk a kettôs ingerlés során nyugalmi állapotban mért, százalékosan kifejezett H2max/H1max és H2/H1max amplitúdóarány értékeit a kézszorítás során kapott értékekkel. Vizsgálati alanyok – A vizsgálatban 28 egészséges önkéntes vett részt. Eredmények – A kézszorítás alatt kapott H1max/Mmax × 100 (37,5 ± 10,1) értékei (átlag ± 2SD) szignifikánsan magasabbak voltak a nyugalmi állapotban kapott (27,1 ± 7,4) értékekhez képest. A páros ingerlés során kapott H2max/ H1max × 100 értékei szignifikánsan magasabbnak bizonyultak kézszorítás alatt, mint nyugalmi állapotban, miközben a H2/H1max × 100 arány vonatkozásában a kézszorítás alatt, illetve a nyugalmi állapotban kapott értékek között szignifikáns különbséget nem találtunk. Következtetések – A H2max/H1max értékét a motoneuronok excitabilitása és a kondicionáló inger által kiváltott rekurrens gátlás egyaránt meghatározza, miközben a H2/ H1max értékét csak a rekurrens gátlás befolyásolja. Eredményeink alapján a Renshaw-sejtek megtartják gátló hatásukat a soleus motoneuronjaira távoli izomkontrakció esetén is. A Jendrassik-mûfogás alatt megfigyelt soleus-H-reflex-növekedés nem magyarázható a rekurrens gátlás csökkenésével.
Keywords: H reflex; Jendrassik maneuver; recurrent inhibition.
MeSH terms
LinkOut - more resources
Full Text Sources
